Megjelent az Indóházban egy rövid szösszenetem, ezzel kezdetét vette a Közlekedési Emléktár Alapítvány sajtós jelenléte. Remélem beindul a szekér, a szerződésekkel lassan rendben vagyunk, itt az ideje elkezdeni a pénzgyűjtést. Az alapítványi blog fejlécében megtalálható számlaszámunk, ha úgy érzed, szeretnéd egy öreg síndöcögény újjászületését támogatni.

Holnap irány vissza Pécsre. Ilyenkor valahogy egyáltalán nincs kedvem egyetemistát játszani. Persze aztán gyorsan belerázódok, de a három hét szünet alatt teljesen letompult az agyam.
16:30-kor indulás, de előtte még teszek egy kis kitérőt apával Temesvárra. Bár itt van egy ugrásra, soha nem léptem még román földre (mondjuk ez a rész nem éppen román föld, de ezt most hagyjuk), ezért nem kellett sokáig győzködni, hogy elkísérjem. Reggel indulunk, remélhetőleg délre már itthon is vagyunk, szóval tényleg csak villámlátogatás, de legalább nem ülök itthon. Különben is imádok így tekeregni mindenfelé, és ez most teljesen ingyen van, csak egy kicsit korábban kell hozzá kelni.

Folytatódik a kabaré, már ami a vasutat illeti.
Gaskó még mindig nem tudja eldönteni, mit akar, ez a sztrájk - nem sztrájk huzavona pedig mindenkinek a lehető legrosszabb. Főleg az utasoknak, na meg a vasutasoknak. az utas nem tud tervezni, a vasutas közutálat tárgya lesz, Gaskó meg röhög a markába. 2008, Magyarország...

Más: jól haladnak az alapítvány ügyei (kealapitvany.blog.hu/), ma elrendeztük a bélyegzőkérdést, és a könyvelő is talán alakul. Majd meglátjuk...